Sólyom-kői gyerekmászás

Az alábbiakban a 2007.09.16.-án rendezett sólyom-kői mászás beszámolóját olvashatod Gonzó tollából

Vasárnap reggel Andival felvettük Mayát és Gabit, és felkocsikáztunk Hejcére. Szerencsére az időjárás kedvezett nekünk, szépen sütött a Nap. Még előző nap felment Bandó és Pisti, akik bivakoltak a szikla tetején a sűvítő szélben :)
Szóval Hejcén bevártuk a csapatot – kb 12 gyerek és 6 felnőtt kísérő jött két mikrobusszal -, közösen mentünk fel az erdészúton a sorompóig. Onnan gyalogosan mentünk fel a szikláig, kicsit megijedtem mikor alig találtunk parkolóhelyet annyi auto állt már ott, de végül is megoldódott. Felfele séta közben beszéltem olyan kislánnyal aki már hajnali 3 óta nem tudott aludni annyira várta a mászást – egyébként Annáról van szó. Bocsánatot kérek a fiataloktól ha nem nevezek mindenkit néven, de sokan is voltak, no meg nem mindenkivel tudtam sokat beszélni. Sziklánál sok mászót találtunk, szerencsére nem a California tömböt mászogatták. Sajnos az erős széllel nem számoltunk így mindeki vacogott. Röviden vázoltam mi is a sziklamászás, hogyan is csináljuk.

A csapat egy részével – akik átfagytak rendesen – felmentem a szikla tetejére, s megmutattam a gyönyörű tájat, közbe láthattak egy előmászást. Úgy ültek a sziklán mint a gyíkok :) Mire leértünk addigra már Maya és Bandó serényen mászatta a srácokat – ez alatt természetesen a lányokat is értem. Pisti a beülők felvételét ellenőrizte, no meg szakmai tanácsot osztogatott. Bandó profin saját maga megoldotta a dolgot, szakszerű rutinnal segítette az újdonsült mászókat hogyan is csinálják a dolgot. Beálltam én is egy út alá biztosítani. Gabi a „Moha és páfrány” nevű úton biztosított, de csak bátraknak :)

Meglepődtünk néhány srácon akik olyan ügyességgel mozogtak mintha már évek óta másznának. Volt olyan köztük aki minden utat megmászott többször is. Mindenki a maga módján nagyszerűen teljesített, volt aki a félelmét legyőzve vette az akadályt :) Két óra körül fejeztük be a mászást velük. Hátra sétáltunk, s megmutattam a legnehezebb utak egyikét, majd Bandó mutatott be egy szép előmászást a helyi nevezetességen a Kamikázén. Mondanom se kell mindenki szó nélkül figyelte a mászást :) Mielőtt elmentek volna elmeséltem a pár éve történt balesetet, melyet Bacsó Peti és Szőllő barátommal éltünk át – mármint nem mi sérültünk meg hanem mellettünk egy férfi esett le a szikláról, s körülményesen de 3 óra alatt mentőhelikopterbe került -, melyet nem elijesztésnek szántam, csak meg akartam mutatni az árnyoldalát is. A gyerekek nagyon örültek a lehetőségnek, Zsuzsától kaptunk pár hajdúnánási kiadványt. Szemétszedés elmaradt – pedig nagyon készültek rá a gyerekek – mivel nem volt szemét a fal alatt, amit pozitívan tapasztaltunk. Miután elmentek mi még mászogattunk, beszélgettünk, gyíkoltunk fent a Napon, majd lesétáltunk az autóhoz, közbe még a vadászháznál a messzi Magas-Tátra látványa kísért minket.

Zárszóként csak annyit mondanék, hogy köszönöm mindenkinek az önzetlen segítséget : Mayának, Gabinak, Pistinek, Bandónak és Andimnak – aki mindig gondoskodik rólam, hogy főtt, vegetárius ételt ehessek amikor elmegyek mászni :) Szívet melengető esemény volt :) Ha meg tudjuk szervezni, legközelebb is csinálunk ilyet. Leírhatatlan volt a gyerekek örömét látni, azt kívánom mindenki élje át egyszer... (Gonzó)